A kullancsokról

 

Nincs sok természetes ellenségük, nincs rendszeres vegyszeres irtás, és akár több mint egy évig is képesek életben maradni anélkül, hogy vért szívnának.

A kullancsok elszaporodásának megakadályozása rendkívül nehéz, ezért az általuk terjesztett betegségek megelőzésének egyetlen módja lehet a csípés elkerülése, illetve a kullancs által okozott vírusos agyvelő és agyhártyagyulladással (kullancsencephalitis) szemben, védőoltás alkalmazása.

 

A kullancsok olyan parazita életmódot folytató, nagyméretű atkák, melyek az ember, szárazföldi emlősök, madarak és hüllők vérével táplálkoznak. Világszerte több mint 800 fajukat írták le, hazánkban ezek közül kb. 20-30 kullancsfaj előfordulásáról tudunk. A kullancsfajok fejlődési ciklusa eltérő hosszúságú lehet, mindegyikükben közös azonban, hogy a fejlődés négy stádiumra osztható: tojás, lárva, nimfa és kifejlett-felnőtt kullancs egyed. Fejlődésükhöz feltétlenül vért kell ugyan szívniuk, de ezek az élőlények, életük mintegy 90 százalékát mégis szabadon, gazdától függetlenül élik le. Az időszakos élősködő életmódjukat az teszi lehetővé, hogy hosszú ideig képesek túlélni a természetben anélkül, hogy vért szívnának.

 

A kullancsok fejlődési fázisai

 

A lárva 1 mm-nél is kisebb, és hat lábbal rendelkezik.

 

A nimfák 1-2 mm nagyságúak, már 4 pár lábuk van és általában

kisebb testű emlősökön, rágcsálókon élősködnek.

 

A felnőtt állatok 3-4  mm nagyságúak, nyolc lábuk van.

Az ivarérett példányok elsősorban nagyobb testű emlősökön,

háziállatokon és emberen szívnak vért.

 

A kullancsok szaporodása

 

A megtermékenyítés a gazdaállaton, vagy a szabadban történik. A hím ivarsejtjeit  a nőstény ivarnyílásába helyezi. Egyetlen hím több nőstényt is képes megtermékenyíteni.

A nőstény több ezer tojást is lerakhat, ezek túlélését  egy vízhatlan  anyaggal biztosítja.

 

Hol élnek a kullancsok?

 

A kullancsok a környezet változásaihoz nagyon jól alkalmazkodó állatok. Mivel természetes ellenségük kevés van és rendszeres vegyszeres irtásuk is megszűnt, elszaporodásukat elsősorban az időjárás viszontagságai tudnák meggátolni.

A hosszú, száraz időszakok, illetve a túl alacsony, vagy túl magas hőmérséklet egyaránt kedvezőtlen számukra. Az enyhe tél kedvez a túlélésüknek, elszaporodásuknak.

 

Elsősorban a magas páratartalmat szeretik, így az avarban, aljnövényzetben tartózkodnak. Kedvelik a  lombhullató erdőket,  tisztásokat, a dús aljnövényzetű erdőket, nádasok, rétek, mezőgazdasági területek térségét, de a városok zöldövezeti részében is  találkozhatunk velük. Előfordulásukra  számítani kell minden olyan helyen, ahol háziállatok, vagy fogságban tartott vadállatok élnek.

 

A kullancsok támadása és vérszívó technikájuk

 

Gyakori tévhit, hogy a kullancsok fákról leugorva támadják meg az áldozatukat. Ugrani nem képesek, így sokkal inkább az aljnövényzetben, a cserje- és bokorszinten, de maximum két méteres magasságban várakozva keresik áldozatukat.

 

Nagyon fontos  érzékszervük az ún. Haller-szerv.  Ezzel a levegő mozgását, hőmérsékleti paramétereit,  a páratartalmat, szén-dioxidot tudnak érzékelni. Napokig is tudnak észrevétlenül vért szívni, mivel nyálmirigyük számos biológiailag aktív anyagot termel, melyek csökkentik a szervezet sebre adott válaszreakcióját és a lokális véráramlást is befolyásolják.

 

Nyálmirigyük működése szükséges ahhoz, hogy a kórokozók az ember vérkeringésébe bekerülhessenek. Táplálkozásuk során a felvett folyadékból vizet juttatnak vissza az ember szervezetébe, és ez a visszafelé irányuló áramlás teszi lehetővé a kórokozók véráramba jutását.

 

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!